A Peresi-holtág
(Peresi Holt-körös)

Mezőtúr és Gyomaendrőd között a 46-os számú főútról letérve pillanthatjuk meg a festői környezetben elterülő, hatalmas kanyarulatokkal tarkított Peresi-holtágat, mely a Kárpát-medence harmadik legnagyobb holtág rendszere.

Hossza: 27,6 km

Területe: 174 hektár

Térfogata: 4 100 000 m3

Átlag szélessége: 60 m

Átlag mélység: 2,5 m

Nemzeti park: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság

Víztérkód: 04-033-1-1

A vidéket a 18-19. századi folyószabályozások előtt a kanyargós, lassú, egymásba sok helyen átkötő, mocsárvilágba vesző, majd onnan újra előbukkanó folyóágak szövevénye jellemezte. A térségben nagy volt az árvízi veszélyeztetettség, a mezőgazdasági termelés bizonytalansága, kicsi volt a termőterület, nehezek voltak a közlekedési viszonyok. Az ármentesítések, folyószabályozások eredményeként a Körösökön 248 átvágást (546 km) végeztek el, és mindezt gépesítés nélkül, emberi erővel, ásónyomról-ásónyomra haladva. A Hármas-Körös jobb partján található Peresi-holtág is mederátvágással keletkezett 1872-1894 között.

Közigazgatásilag Mezőtúrhoz és a Békés megyei Gyomaendrődhöz tartozik. Hossza 27,6 km, átlagos szélessége 60 m, területe 174 hektár, víztérfogata 4,1 millió m3. Átlag vízmélysége 2,5 méter, de vannak ennél jóval mélyebb medervonulatok, amelyek még híven tükrözik az élő Körös „csordogáló" medrét. Állami tulajdon, kezelője a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ).

A holtág vize feltölthető a Hármas-Körösből, illetve némi vízpótlást kaphat a szomszédos Kecskészugi Holt-Körösből. Belvízcsatornákon keresztül kapcsolatban van a Hortobágy-Berettyóval. Leürítése gravitációsan és szivattyúzással lehetséges.

Elsődleges funkciója a belvíztározás, továbbá az öntözővíz-tározás, halászat, horgászat, üdülés. Rendkívül változatos környezetű, a tájformálásban fontos szerepet betöltő holtág, mely ritkaságokban is gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. A horgászatunkhoz nagyon sokféle helyet választhatunk, a nyílt partszakaszoktól az akadós terepig. A víz őshonos halai: a ponty, a süllő, a csuka, a harcsa, a balin és a keszegfélék, továbbá (a nem őshonos) amur, a busa, az ezüstkárász és a törpeharcsa. A vízparton sorakozó nyaralóházak a zavartalan nyugalom és a felfrissülés ígéretével várják tulajdonosaikat és az idelátogatókat.

A holtág torkolatánál található az 1902-ben épült Peres I. gőzüzemű szivattyútelep, amely ipartörténeti jelentőségű. A szivattyútelep 1970-ig üzemelt, majd ezt követően a 27 méter magas kéményét lebontották. A gépterem berendezése a gőzgéppel és a körszivattyúval eredeti állapotában megtekinthető. A volt kazánházban berendezésre került a Körösök vidékének jellegzetes élővilágát bemutató kiállítás.